A béke megvalósul, ha zarándokként és nem ragadozóként haladunk előre – Leó pápa homíliája

Vertse Márta – Vatikán

A szertartás előtt a Szentatya a pápamobillal járt körbe a Szent Péter téren, hogy köszöntse az ünneplő, az egy hónapja megválasztott pápa iránti nagy szeretetéről tanúskodó lelkes tömeget. A Jubileumi himnusz után a Chiara Lubich által alapított Fokoláre mozgalom „Gen Rosso” együttes gitárosa és dobosa kísérte zenéjével XIV. Leó pápát, míg áldását osztotta a virrasztás mintegy 70 ezer résztvevőjére, megáldva a feléje nyújtott gyermekeket.

Forduljunk Isten országához, amely már közel van

A teremtő Lélek, akit a dalban megidéztünk - Veni creator Spiritus – Jöjj el Szentlélek, teremtő Isten, - az a Lélek, aki Jézus küldetésének csendes főszereplője: „Az Úr Lelke rajtam” (Lk 4,18) – kezdte homíliáját XIV. Leó pápa. Arra kérve a Lelket, hogy látogassa meg elménket, sokszorozza meg a nyelveket, gyújtsa fel az érzékeinket, töltsön el minket szeretettel, erősítse meg testünket, adjon nekünk békét, megnyíltunk Isten országának – fejtette ki a Szentatya, megállapítva, hogy ez jelenti a megtérést az evangélium szerint: forduljunk Isten országához, amely már közel van.

Pünkösd vigíliáján elmélyülünk Isten közelségében

Jézusban látjuk és Jézustól halljuk, hogy minden átalakul, mert Isten uralkodik, mert Isten közel van. Ezen a pünkösdi vigílián mélyen részesei vagyunk Isten közelségének, az Ő Lelkének, amely egyesíti történeteinket Jézus történetével. Részesei vagyunk tehát azoknak az új dolgoknak, amelyeket Isten tesz, hogy életakarata megvalósuljon és győzedelmeskedjen a halál akarataival szemben. XIV. Leó pápa tovább idézte az evangéliumi szakaszt, miszerint „ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”.

Felismerjük egymásban Krisztus illatát

Itt érezzük a Krizma illatát, amellyel a mi homlokunkat is megjelölték – folytatta szentbeszédét Leó pápa, utalva rá, hogy a keresztség és a bérmálás szentsége egyesített minket Jézus átalakító küldetésével, Isten országával. Ahogyan a szeretet ismerőssé teszi számunkra egy kedves személy illatát, úgy ismerjük fel ma este egymásban Krisztus illatát. Ez egy olyan titok, amely meglep és gondolkodásra késztet bennünket.

Egyetlen a küldetés

Pünkösdkor Máriát, az apostolokat és a jelen lévő tanítványokat az egység Lelke ruházta fel, amely különbözőségeiket örökre az egyetlen Úr Jézus Krisztusban gyökereztette – mutatott rá a Szentatya, majd a küldetésről szólva megállapította: nem sok küldetésről van szó, hanem a küldetés egyetlen, amely nem befelé forduló és veszekedő, hanem kifelé forduló és fénylő. Ez a Szent Péter tér, amely egy nyitott és befogadó ölelés, nagyszerűen kifejezi az Egyház közösségét, amelyet a mozgalmak tagjai mindannyian megtapasztaltak a különböző társulási és közösségi élményekben, amelyek közül sok a II. Vatikáni Zsinat gyümölcseit képviseli.

Szinodalitás: együtt haladunk az úton

A Szentatya ezután felidézte személyes élményét: megválasztása estéjén meghatottan tekintett Isten összegyűlt népére a Szent Péter téren és eszébe jutott a „szinodalitás” szó, amely jól kifejezi azt a módot, ahogyan a Lélek formálja az Egyházat. A görög szó első része – sin – annyit jelent, mint „együtt” – második része, „hodosz” pedig utat jelent. (A szinodalitás görögül szó szerint úgy fordítható, mint „együtt haladni”.). Ebben a szóban visszhangzik a szün – együtt szó–, amely Isten életének titkát alkotja. Isten nem magány. Isten önmagában „együtt” – Atya, Fiú és Szentlélek –, és Isten velünk van. Ugyanakkor a szinodalitás az útra emlékeztet minket, mert ahol a Lélek van, ott mozgás, előrehaladás van.

A Szentlélek arra tanít, hogy együtt járjunk

Annak a tudata, hogy egy úton előre haladó nép vagyunk, nem eltávolít, hanem elmerít bennünket az emberiségben, mint a kovász a tésztában, amely az egészet megkeleszti. A Jubileum, amely az Úr kegyelmének az éve, magában hordozza ezt az erjedést. Egy szétszakított és békétlen világban a Szentlélek minket arra tanít, hogy együtt járjunk – hangsúlyozta Leó pápa. A föld majd pihen, az igazságosság érvényesül, a szegények örvendeznek, a béke visszatér, ha többé már nem ragadozókként, hanem zarándokként haladunk előre, nem egyéni utakon, hanem összhangba hozva lépéseinket másokéval. Nem felfalva a világot, hanem ápolva és megőrizve, ahogy azt a Laudato si’ enciklika tanítja – emlékeztetett rá a Szentatya.

A közösségek legyenek a testvériség, a spiritualitás edzőtermei

Isten a világot azért teremtette, hogy együtt legyünk s a „szinodalitás” ennek a tudatát fejezi ki. Leó pápa ismét utalt a Laudato si’ tanítására, miszerint az egész teremtett világ is csak az együttlét módozatában létezik.  Amit „történelemnek” nevezünk, csupán a közös életmód formájában ölt testet, amely gyakran tele van vitákkal, de mindenképpen együtt való élet. Ennek az ellentéte halálos, de sajnos nap mint nap tapasztaljuk. A pápa arra buzdította a közösségeket, hogy összejöveteleik legyenek a testvériség és a részvétel edzőtermei, nemcsak találkozóhelyként, hanem a spiritualitás helyeként is. Jézus Lelke megváltoztatja a világot, mert megváltoztatja a szíveket. Valójában ihletet ad az élet kontemplatív dimenziójának, amely megcáfolja az önigazolást, a zúgolódást, a versengő szellemet, a lelkiismeretek és az erőforrások uralmát. Az Úr a Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott szabadság van (vö. 2Kor 3,17). Ahol megvalósítják Jézus szavát, ott öröm és remény van.

Az evangelizáció Isten műve

Az evangelizáció nem a világ emberi meghódítása, hanem az a végtelen kegyelem, amely az Isten országa által megváltozott életekből árad – állapította meg XIV. Leó pápa. Ez a Boldogságok útja, amelyen együtt járunk, feszülten a ’már’ és a ’még nem’ között, éhezve és szomjazva az igazságot, lélekben szegények, irgalmasak, szelídek, tiszta szívűek, békességszerzők. Jézust követni ezen az általa választott úton nem igényel hatalommal rendelkező támogatókat, világi kompromisszumokat vagy érzelmi stratégiákat. Az evangelizáció Isten munkája, amely olykor áthatja embereinket és a kapcsolatok révén válik lehetővé. A pápa arra bíztatta a mozgalmak, társulatok, új közösségek tagjait, hogy mindig legyenek mély kapcsolatban minden helyi egyházzal és plébániai közösséggel, ahol táplálják és értékesítik karizmáikat. Püspökeikkel és Krisztus teste többi tagjával való szinergiában fognak cselekedni, egy harmonikus egyetértésben. Az emberiség előtt álló kihívások kevésbé lesznek félelmetesek, a jövő kevésbé lesz sötét, és a megkülönböztetés képessége is kevésbé lesz nehéz, ha együtt engedelmeskedünk a Szentléleknek! Végül XIV. Leó pápa a Szűzanyához fohászkodva zárta homíliáját: „Mária, az Apostolok Királynője és az Egyház Anyja, járjon közben értünk”.